megél. regél.
Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.
Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a fürdőszoba berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!
Read more
Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.
Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a konyha berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!
Read more
Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.
Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a dolgozószoba berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!
Read more
Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.
Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a nappali berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!
Read more
Rég volt már kihívás a blogon, úgyhogy elhatároztam, meglepem magamat eggyel. Nem állítom, hogy egyszerű menet volt: nagy nehezen találtam egy témát, de egy hete csak szenvedek vele. Már beletörődtem, hogy nem fog működni, de az új topik felkutatása legalább ennyire kínkeservesen haladt. Féltem, nincs bennem elég akarat. És akkor ma délután, miközben Wellával róttuk a környék utcáit, beugrott. Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében!
Kezdjük az előszobával!
Read more
Három éves a blog. Három éve már, hogy hangosan is ki mertem jelenteni: író leszek, és életre hívtam a csacsiga blog jelen formáját. A dolgok talán nem haladtak olyan magabiztosan és töretlenül előre, mint lehetett volna, pláne nem úgy, ahogyan szerettem volna, de határozottan érzem, hogy ezalatt a három év alatt közelebb jutottam a célomhoz. Persze megírhattam volna már 2018-ban egy regényt és házalhattam volna már akkor (és azóta?) annak a kiadatásával, de sajnos én nem az a típus vagyok, és a saját regényemhez senki nem ad deadline-t. Ezzel talán el is kezdhetném a listát azokról a dolgokról, amikben írómagoncként még fejlődnöm kell, de a születésnapok nem erre valók. Ilyenkor ünnepelni kell, vagy legalábbis valami olyan irományt összehozni, ami jelen keretek között ünneplésnek tűnhet. Ezért arra gondoltam: itt a remek lehetőség arra, hogy számot vessek az elmúlt negyedtucat esztendővel. Lássuk hát, hogyan is állok?
Read more
Egy ideje már lógok ezzel a bejegyzéssel – magamnak. A könyvet még szeptemberben olvastam, ez a félig megírt kritika (recenzió? beszámoló?) pedig azóta várja, hogy a nyilvánosság elé tárjam. Most újraolvasva, kiegészítve, friss és több hónapos benyomások keverékeként végre összeállt és napvilágot láthat.
Írta: Szurovecz Kitti
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2020 Read more
Dora dühösen félrelökte az előtte heverő határidőnaplót.
– Hülye George!
Nevezett napló pár nappal karácsony után érkezett, postán, barna papírba csomagolva. Feladó nem volt rajta. Ez volt a szerencséje! – gondolta a lány. Amikor a csomagot mohón kibontotta – meg volt győződve róla, hogy apja késve érkezett karácsonyi ajándékát tartja a kezében – a füzet méretű, keménykötésű papírköteg mellől egy tenyérnyi kartonlap esett a földre.
Gondoltam jól jöhet. G. – ennyi volt csak a papíron.
Dora egyből felismerte a kézírást, amely az elmúlt években nem sokat változott, de ha nem így lett volna, akkor is tudja, kitől jött a csomag. Read more
Emlékszem, mert mást már nem tehetek;
odafent gyűlnek a szeretett szellemek.
Amikor a lélek elhagyja a testet, amelybe földi útja során kényszerült, mi akik itt maradunk, helyette is érezzük az elválás fájdalmát. Nem kér minket senki, nem kényszerít senki, és ha a testtől elszakadó lélek tehetné, valószínűleg könyörögne, tán meg is parancsolná, hogy felejtsük el a búslakodást. Az elmúlás csak nekünk fáj. Egyedül nekünk, akik itt maradunk és érezzük azt az űrt, amit a másik jelenléte már nem tölt be. Read more
No, lássuk, sikerül-e még. Ezer éve nem csináltam ilyet, főleg mert régi könyveket olvasok – hiszen még a klasszikusokon sem vagyok túl! –, de most talán jön egy kortárs(abb) hullám, kezdve a címben is jelzett Hajdan varázslóival Cressida Cowelltől.
Írta: Cressida Cowell
Eredeti cím: The Wizards of Once
Megjelenés éve: 2017
Fordította: –
Kiadó: Hodder Children’s Books
Kiadás éve: 2018