A versészeti nap margójára.

Erdő éjjel, kékfényben, világos kék pillangókkal egy korhadt fatörzsön.

Fényes, derűs hajnalon,
Ezüst színű avaron,
Ott megtalálsz.

Az ébrenlét peremén,
Képzelet csapongó tengerén,
Ott megtalálsz.

Hol vagyok, ha nem leled,
Keress mesés réteket,
Ott megtalálsz.

Erdőn, hol a madár dalol,
állat sok, de ember sehol,
Ott megtalálsz.

Gyík, ha beszél, mókus mesél,
S dalolva fütyül a szél,
Ott megtalálsz.

Csodálkozol, vajh’ ki regél?
Más nem lehet, tán rájöttél:
A képzelet.

A képzelet, vn. © 2020.04.11.


Borítókép: Unknown // Pexels

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük