Öreg fa vastag ágára felerősített hinta.

Csak tárgyilagosan! A kert.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a kert berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A kert.”

Egy sötét helyiségben tányérok egymásra pakolva egy polcon.

Csak tárgyilagosan! A padlás.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a padlás berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A padlás.”

Szappan, fém szappantartóban.

Csak tárgyilagosan! A fürdőszoba.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a fürdőszoba berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A fürdőszoba.”

Világos konyhapulton egy presszós csésze és egy fém színű kotyogós kávéfőző.

Csak tárgyilagosan! A konyha.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a konyha berendezéseinek gondolataira, olvass tovább! Continue reading “Csak tárgyilagosan! A konyha.”

Íróasztal, rajta laptop, jegyzetfüzet, ital, könyvek, olvasólámpa.

Csak tárgyilagosan! A dolgozószoba.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a dolgozószoba berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A dolgozószoba.”

A képen egy világos nappali, nyers színű bútorokkal: egy kanapé, két fotel és egy dohányzóasztal.

Csak tárgyilagosan! A nappali.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a nappali berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A nappali.”

Egy fa bútorlapon egy fekete maszk és márvány szappantartóban egy fekete szappan.

Csak tárgyilagosan! Az előszoba.

Rég volt már kihívás a blogon, úgyhogy elhatároztam, meglepem magamat eggyel. Nem állítom, hogy egyszerű menet volt: nagy nehezen találtam egy témát, de egy hete csak szenvedek vele. Már beletörődtem, hogy nem fog működni, de az új topik felkutatása legalább ennyire kínkeservesen haladt. Féltem, nincs bennem elég akarat. És akkor ma délután, miközben Wellával róttuk a környék utcáit, beugrott. Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében!

Kezdjük az előszobával!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! Az előszoba.”

Az csukott notesz az asztalon. A notesz címe: write ideas

Blogdog születésnapot, csacsiga blog!

Három éves a blog. Három éve már, hogy hangosan is ki mertem jelenteni: író leszek, és életre hívtam a csacsiga blog jelen formáját. A dolgok talán nem haladtak olyan magabiztosan és töretlenül előre, mint lehetett volna, pláne nem úgy, ahogyan szerettem volna, de határozottan érzem, hogy ezalatt a három év alatt közelebb jutottam a célomhoz. Persze megírhattam volna már 2018-ban egy regényt és házalhattam volna már akkor (és azóta?) annak a kiadatásával, de sajnos én nem az a típus vagyok, és a saját regényemhez senki nem ad deadline-t. Ezzel talán el is kezdhetném a listát azokról a dolgokról, amikben írómagoncként még fejlődnöm kell, de a születésnapok nem erre valók. Ilyenkor ünnepelni kell, vagy legalábbis valami olyan irományt összehozni, ami jelen keretek között ünneplésnek tűnhet. Ezért arra gondoltam: itt a remek lehetőség arra, hogy számot vessek az elmúlt negyedtucat esztendővel. Lássuk hát, hogyan is állok? Continue reading “Blogdog születésnapot, csacsiga blog!”

Szurovecz Kitti Lilla titka c. könyvének borítója.

Lilla titka.

Egy ideje már lógok ezzel a bejegyzéssel – magamnak. A könyvet még szeptemberben olvastam, ez a félig megírt kritika (recenzió? beszámoló?) pedig azóta várja, hogy a nyilvánosság elé tárjam. Most újraolvasva, kiegészítve, friss és több hónapos benyomások keverékeként végre összeállt és napvilágot láthat.

Írta: Szurovecz Kitti
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2020 Continue reading “Lilla titka.”

Egy kinyitott határidőnapló van a képen, világos asztalon. Az egész kép kissé alulszaturált, finom színélénkség jellemzi.

A határidőnapló.

Dora dühösen félrelökte az előtte heverő határidőnaplót. 

– Hülye George!

Nevezett napló pár nappal karácsony után érkezett, postán, barna papírba csomagolva. Feladó nem volt rajta. Ez volt a szerencséje! – gondolta a lány. Amikor a csomagot mohón kibontotta – meg volt győződve róla, hogy apja késve érkezett karácsonyi ajándékát tartja a kezében – a füzet méretű, keménykötésű papírköteg mellől egy tenyérnyi kartonlap esett a földre.

Gondoltam jól jöhet. G. – ennyi volt csak a papíron.

Dora egyből felismerte a kézírást, amely az elmúlt években nem sokat változott, de ha nem így lett volna, akkor is tudja, kitől jött a csomag. Continue reading “A határidőnapló.”

Emlékszem.

Emlékszem, mert mást már nem tehetek;
odafent gyűlnek a szeretett szellemek.

Amikor a lélek elhagyja a testet, amelybe földi útja során kényszerült, mi akik itt maradunk, helyette is érezzük az elválás fájdalmát. Nem kér minket senki, nem kényszerít senki, és ha a testtől elszakadó lélek tehetné, valószínűleg könyörögne, tán meg is parancsolná, hogy felejtsük el a búslakodást. Az elmúlás csak nekünk fáj. Egyedül nekünk, akik itt maradunk és érezzük azt az űrt, amit a másik jelenléte már nem tölt be. Continue reading “Emlékszem.”

csacsiga blog: The Wizards of Once

Hajdan varázslói.

No, lássuk, sikerül-e még. Ezer éve nem csináltam ilyet, főleg mert régi könyveket olvasok – hiszen még a klasszikusokon sem vagyok túl! –, de most talán jön egy kortárs(abb) hullám, kezdve a címben is jelzett Hajdan varázslóival Cressida Cowelltől.

Írta: Cressida Cowell
Eredeti cím: The Wizards of Once
Megjelenés éve: 2017
Fordította:
Kiadó: Hodder Children’s Books
Kiadás éve: 2018

Continue reading “Hajdan varázslói.”
Saját fotó, amit a kertben a űben fekszem, kezemben könyv, rajtam napszemüveg.

Nyaral a kertváros.

Városszéli jelenetek 2020 nyarából

A kertváros zajos. Nem annyira, mint a vidék, hiszen nem röfög a malac a szomszéd ólban, de azért a kertesházas lét tipikus zajai itt is megvannak: kert- és lakásfelújítás, flex, fűnyíró, gyerekzsivaj és mérges kiabálás, ha a gyerek túl sokáig marad a medencében vagy ha apa átrohant a túloldalra autót szerelni és már megint anyára hagyta a grill felügyeletét, aki viszont ez idő alatt a szomszédasszonnyal vetette össze jegyzetit az elmúlt hét történéseiről, ezért odaégette a húst. Mifelénk onnan lehet tudni, hogy nyár van (ha a csontról a húsodat leolvasztó meleg még lenne elég), hogy ezek a tipikus zajok hétről hétre elhallgatnak egy-egy környékbeli kertben: ilyenkor az adott család nyaralni ment. Esténként kimarad a gyerekzsivaj, hétvégén nem lengi be a környező utcákat is a gyújtós szaga és azon a héten biztos, hogy nem ennek a családnak a feje indítja el a szombati fűnyíró-riadóláncot.

Ám 2020, ahogyan az életben minden más területet, a nyaralásokat is kicsit átrendezte, és még azok is, akik munkáját nem érintette nagyon a válság, kicsit máshogyan töltötték idei szokásos augusztusi szabadnapjaikat: otthon.

Continue reading “Nyaral a kertváros.”
Hosszú szőrű, cirmos színű szibériai macska fekszik az asztalon.

Az angyal.

– Itt az idő – szólt az angyal. A hangja puha volt, kellemes. Az a fajta hang volt ez, amitől megnyugszik a lélek.

– Ne! Még nem mehetek! Meg kell várnom Őt!

Az angyal nem szólt semmit. Lassan lehunyta, majd kinyitotta a szemét. Közben alig észrevehetően bólintott és a rábízott kis lélek szívére tette a kezét. A szabálytalanul zakatoló szív kicsit megnyugodott, a kis lélek pedig elbóbiskolt.

Amikor ennyire közel vagy az utolsó utadhoz, az idő valahogy megváltozik. Csak az ég a megmondhatója, hogy öt perc telt el vagy két óra, mire a kis lélek újra felébredt. Az angyal most is ott ült mellette. Érezte a szív szabálytalan kalapálását és könny gyűlt a szemében. De nem ismételte meg a korábbi felszólítást, inkább igyekezett átvenni a fájdalomból, amennyit csak lehetett. Meg kellett várniuk Őt.

Continue reading “Az angyal.”