Nem terveztem, hogy kölün bejegyzést szenteljek a következő kihívásom felvezetéseként, egy egyszerű előszó az első napon bőven megtette volna, de annyira szépen kijönnek a számok, hogy kénytelen vagyok előre felvezetni.
Amikor kreatív írásgyakorlatok után kutatva bóklásztam a neten, még néhány héttel ezelőtt, a Write to Done-on futottam bele a 7×7-be, vagyis: sétálj a könyvespolcodhoz, vedd le onnan a hetedik könyvet, lapozz a hetedik fejezethez és írd ki belőle a hetedik mondatot. A könyvet ezután tedd vissza a polcra, majd ülj a papírod/laptopod elé és írj egy rövid, összesen hét mondatból álló történetet. Nem is 7×7, inkább 7^4.
Ezt a feladatot beültetve a múltkori szabályrendszerbe (hat gondolat/nap) beleültetve a jövőhét folyamán születik majd összesen 42 mini történetem, amely hét darab, egyenként 42 mondatból (plusz lábjegyzék) álló bejegyzést fog magába foglalni. Nem mondom, hogy nincs bennem egy csepp félsz sem a napi hat darab történet miatt, ezért szükségem volt némi bíztatásra, hogy valóban ebbe a kihívásba és ilyen formában vágjak bele. A kérdést végül egy véletlen segített eldönteni. Múlt héten vasárnap olyan fáradtak voltunk, hogy csak későn keltünk fel és talán már dél is elmúlt, mire oda jutottunk, hogy eldöntsük, merre indulunk. Estére megbeszélt programunk volt, úgyhogy az idő szűke is döntő érv volt, illetve, hogy ne menjünk olyan helyre, ahova tudjuk, hogy később majd vissza akarunk térni. Így indultunk el végül a Highgate Cemeterybe, ahol gyakorlatilag az első sír, amibe belebotlottunk, Douglas Adamsé volt. Mi ez, ha nem válasz az egyébként fel sem tett kérdésre?
Így hát készüljetek, mert holnaptól egy héten keresztük napi hat történetet fogok nektek elmesélni, egyenként hét, összesen 42 mondatban bejegyzésenként.
Borító- és bejegyzéskép: csacsiga © 2018 @ Highgate Cemetery