A hold közelről, fekete égbolt előtt.

A hagyaték

Akarja tudni, hogyan jutott a családom birtokába? Na, figyeljen. A nagyapám üknagyapjának a dédapja felfedező volt. Akkor már párszáz éve az Édenen éltünk, de néhány vállalkozó kedvű fickó ennek a dédapának a vezetésével küldetésre indult a hajdani Földre. Tudja, csak hogy ellenőrizzék, hogy távozáskor mindent elcsomagoltak-e – Johann jót röhögött a saját poénján, majd folytatta. – Amikor odaértek, a Föld, úgy mondják, egy elszenesedett kis golyóbis volt, mert eltalálta az a napkitörés, ami miatt otthagyták az őseink a Földet meg az előembereket.

Frissen kinőtt, párcentis fű, közelről.

A hátsó kertben

2020 elején a világ egy B-kategóriás katasztrófafilmmé változott, amelyben a pusztító világjárvány elől, amely egyre növekvő ütemben szedi az áldozatait, senki sem menekülhet. Volt idő, amikor azt mondtuk magunknak: pár hét karantént mind el tudunk viselni. És akkor még elhittük, hogy így is van. Amikor 2020 nyarán A hátsó kertben (egy kreatív írás kurzus házi feladat aként) megszületett, még hittünk benne, hogy hat hétnyi korlátozásokkal túl vagyunk a nehezén. De vajon tényleg hittünk benne?