Prompt: Alkonyati madár hangverseny az erdőben.
Tervezett hossz: 3000 karakter
Tényleges hossz: 3196 karakter
Olvasási idő: 4 perc
52 novella. 2020
– Szeretem az erdőt – mondta a lány álmodozva.
– De hisz azt sem tudod, mi az! – felelte erre megdöbbenve a bátyja. – Attól, hogy olvasol valamiről, még nem fogod megismerni. Meg kell tapasztalni ahhoz, hogy tudd, miről beszélsz!
– Igazán? És mégis mit gondolsz, hogyan tapasztalhatnám meg? – a lány hangja élesen, szinte vádlón csengett.
Imádom a kertvárost. Nyugalom van, madárcsicsergés. Délben, a legnagyobb melegben pedig néma csend, csak a szél dalol néha, mert ilyenkor még az állatok is elbújnak egy sziesztára az árnyékban.
De hopp, mi fény jön ott az ablakon? Napkelte az – vagy inkább az egyik szomszéd, aki teli torokból üvöltözik a gyerekével. És ha ez nem volna elég, hogy kibillentsen a tökéletes nyugalom állapotából, a szembe szomszédja most megirigyelte, és már ketten szinkronban kiabálnak a kicsikkel.
Az egyik elhallgat, s egy percre a másik is – de a csend csak megtévesztés, az első újra rákezd, és ha valaha felmerült volna az emberben, hogy honnan szedi a gyerek a játszótéren azt a rengeteg káromkodást, amit haza hoz, hát itt a válasz: Niki szomszédja sulykolja bele a saját gyerekébe azokat, hogy a kicsi majd lelkiismeretesen tovább adhassa a tanultakat.
Imádom a kertvárost.
Borítókép: João Silas // Unsplash