Sűrű ködös, őszi erdő.

Csak a holttestemen át.

Heti egy novella, az orvost távol tartja.

Prompt: Egy fiatal férfi egy holttestbe botlik az erdőben.
Tervezett idő: 15 perc.
Tényleges idő: 35 perc.
Olvasási idő: 5 perc.

 

Damiennek nagyon rossz napja volt. Rosszul ébredt, a munkahelyén is hibát hibára halmozott, hazafele pedig sikerült eltörnie a táskájában cipelt befőttesüveget, amelyben az ebédre vitt levese maradéka utazott. Napok óta azt érezte, hogy majd szétveti az ideg.

Mindig keményen dolgozott, és egyre csak menetelt előre a ranglétrán. Ám egy idő után eljutott azon pozíciók közelébe, ahol a politika többet számít, mint a kemény munka. Múlt héten így esett el egy előléptetéstől – pedig már készült az ünneplésre. A pozícióváltással járó bónuszt is előre elköltötte, sőt hetek óta úgy élt, mintha megengedhetne magának dolgokat, amiket a jelenlegi fizetése nem tesz lehetővé. Hamarosan úgyis ezek lesznek a hétköznapjai. De az utolsó pillanatban más kapta a kinevezést. Az az új gyerek. A főnök csókósa. Úgy sétált be az irodába, mintha övé lenne a terep. Most ő volt Damien közvetlen főnöke, és Damien első kézből tudta, mennyire alkalmatlan a feladatra.

Túl kell lépnie rajta. Elhatározta, hogy fut egyet a közeli erdőben, az majd segít kiüríteni a fejét, és kicsit fellélegezhet a stressz alól. Az egész napos eső mostanra elállt, a helyét nyúlós, ködös, hideg pára váltotta fel. Az erdőben különösen rosszak lesznek a látási viszonyok, de legalább kénytelen lesz koncentrálni, és egy időre végre elfelejtheti ezt a bosszantó kis majmot. Melegítőt húzott, elővette a szekrény mélyéről a futócipőjét, és kisétált a lakásból.

*

Damien teljesen eltévedt. Elgondolkodhatott és valószínűleg nem figyelte, merre megy, mert ahogy körülnézett, hirtelen nem csak azt nem tudta, hol van, de azt sem, hogy került ide. Néhány fatörzset látott maga körül, azt követően pedig csak a koszos, szürke ködöt. Sötétebb volt, mint amire számított – hiába, ha nem süt a nap, minden sokkal sötétebb.

Zihált. Nem tudta, mitől, hiszen ezt a távot hetente többször megteszi, elvileg akár csukott szemmel is végig menne rajta. Csak ez a köd ne lenne. Elindult visszafele, ahonnan jött. Nézelődött, próbált rájönni, melyik részén jár épp az erdőnek, amikor átesett egy vastag, kidőlt fatörzsön. Még ez is – gondolta. Feltápászkodott és mérgében bele akart rúgni a fába, de lendületvétel közben a lába megállt a levegőben. (15 perc) Egy test feküdt előtte, körülötte vér. Rengeteg vér. Szinte még meg sem alvadt rendesen. Damien leguggolt, hogy a hátára fordítsa a testet és ellenőrizze, lélegzik-e. Amikor meglátta a földön heverő férfi arcát, Damiennek ált el a lélegzete.

A majom volt az. Az a kis majom, aki elhappolta előle az előléptetést. Nem volt magánál, nem is lélegzett. A körülötte elterülő vértócsát elnézve már nem is fog. Ahogy Damiennek az arcról tovasiklott a tekintete, az okot is megtalálta: a féfi joggingján egy hatalmas vérfolt jelezte, hogy hasba szúrták. Damien őszintén nem tudta, mit érez. Meg kellene ijednie, ez volt az érzése, de ehelyett végtelen nyugodtság öntötte el. Biztosan a sokk miatt – jutott eszébe.

Körülnézett. Olyan volt, mintha teljesen egyedül lenne az egész erdőben. Még egy bogár sem mozdult. Hamarosan észrevett néhány véres lábnyomot, amik elfele vezettek a testtől. Alig láthatóan, mert az egész napos esőzéstől amúgy is sötét volt a föld, de ott voltak. Elindult a nyomok mentén a gyilkos után. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába; mintha egy belső hang nyugtatná. Kövesd csak. Biztonságban vagy. A nyomok irányát mintegy tíz méteren keresztül ki tudta venni, majd egy ponton a lábnyomok megálltak. Mintha a cipők viselője megtorpant és egyhelyben toporgott volna. Toporgás közben valószínűleg végleg le is törölthette a cipője talpát, mert innen semerre nem vezetett az út. Körülnézett és végleg összezavarodott. Innen fordult vissza az előbb. Épp csak elkerülhettem – gondolta. Az út egyik szélén észrevett egy kukát. Odasétált hozzá. Egy hosszúkás, rongyba csomagolt tárgyat emelt ki a tetejéből, a rongyból pedig egy véres kést csavart ki.

Újra zihálni kezdett. Mi történt itt? A kés furcsán ismerős volt. Valószínűleg a kis majomtól vehette el a támadója, talán nála látta már korábban. Erre a gondolatra egy kép villant az agyába: egy pillanatra egészen közelről látta, amint a kés, áthatolva a könnyű szöveten a húsba fúródik. Ijedten kapta le a tekintetét a halálos fegyvernek használt tárgyról, ám amint a másik kezére pillantott, az egész világ megfordult körülötte. A rongy, amelybe a gyilkos a kést csomagolta, Damien saját pólója volt. A melegítője alá húzta fel, indulás előtt.

 


Borítókép: George Gvasalia // Unsplash

Gepetto és Pinokkió a képen, csak az arcuk látszik, mindketten fából.

7×7. Vasárnap.

Módfelett törékeny, enyhén reszkető karjait gyengén összefűzte a puritán, fehér ágynemű felett.1 A fa csapágygolyók halkan nyikorogtak, ahogyan behajlította a könyökeit és állával rátámaszkodott az egymásra simított kézfejeire. Az álom annyira jó volt, hogy nemigen akaródzott felébredni belőle, de hiába hunyta le a szemeit, nem jöttek vissza az elveszett álomképek. Lassan feladta a próbálkozást, és a hátára fordult. Pinokkiót a mesében egy tündér igazi kisfiúvá tudta változtatni. Igaz, tündérek nincsenek, de ha ő létezett, a segítségnek is léteznie kell – erről meg volt győződve. Igazi csoda lehetne az együttműködésükből; ő lehetne a faember, aki szívet kapott.

***

Lakályos szobácskákat vettek ki a György és a Zarándokok fogadóban, együtt böngésztek a főutcai könyvüzletekben, a kristályokat és tarotkártyát kínáló boltokban, sugdolózva beszélgettek titkos kutatásaikról, mohó tudományos érdeklődésükről, amely mások szemében puszta mesének számító dolgokhoz fűzte őket.2 Közel két évig tartott ez az idilli állapot. Amikor Martin apja megtudta, hogy fia a kézzelfogható tudományok helyett inkább irodalomtörténetet tanul, és az egyetem helyett inkább a városközponthoz közeli fogadóban lakik, azonnal odasietett és tett róla, hogy ez az állapot megszűnjön. Dave többször próbálta később még Martint meglátogatni és visszacsábítani a régi, közös életükbe, de egyszer sem járt sikerrel. Lassan feladta a dolgot. Új ismeretségeket kötött, új helyekre járt, de soha senkivel nem találta meg még egyszer olyan jól a közös hangot, mint Martinnal. Évtizedekkel később tudta csak meg, hogy miután elkötözött, Martint folyamatos felügyelet alatt tartotta egy házvezetőnő, ezért nem sikerült a közelébe férkőznie soha.

***

– Addig egyék, amíg meleg.3 Most még puha, ízletes és csupa szaft, ám ha kihűl, olyan lesz, mint a letaposott cipőtalp egy esős lóverseny után.

– Köszönöm, ez igazán… túlzóan részletes leírása volt a mai ebédnek.

– Én csak azt mondom, amit tapasztaltam.

– Kétségtelen. Nincs esetleg valami más a konyhán?

– A tegnapi maradéka, de az már kihűlt – tudja, olyanná, mint a letaposott cipőtalp egy esős lóverseny után.

***

A kempingágyon feküdt Ron dohos padlásszobájában.4 A felkelő nap első sugarai besütöttek az ablakon, és a napfénycsíkokban látta, ahogyan az apró porszemcsék násztáncot lejtenek és házasságra lépnek, mielőtt egymásban nagyot csalódva a földre vetnék magukat bánatukban. Ezen a hajnali órán még a ház neszei is hangosabbak – gondolta. Szinte hallotta, ahogyan a pók a sarokban megropogtatja a térdeit, mielőtt neki kezd a hálója megfoltozásának. A kéménybe bekukucskáló szél orgona szerű hangja egy baljósló, hajnali koncertnek tetszett, amihez egy ciripelő tücsök is csatlakozott előadóként. Elmerengett rajta, hogy vajon hová tűnik ez a sok, varázslatos zaj, amikor a ház lakói felébrednek, és egyszerre legalább öten beszélnek a különböző emeleteken. Megszólalt az ébresztőóra – a hajnali csendnek egy szempillantás alatt vége szakadt.

***

Sok megbeszélnivalójuk volt még a hívóval, és abban maradtak, hogy ma este sort kerítenek rá.5 Amikor nyolc óra felé megszólalt Deli holofonja, biztos volt benne, hogy a titokzatos férfi keresi, akivel délután beszélt. Felvette, ám mielőtt megszólalhatott volna, megjelent előtte a hívó képe: egy a harmincas évei közepén járó nő, szigorú kontyba kötött hajjal, kék farmerben, fehér ingben és fekete blézerben. Határozottan nem az, akivel délután beszélt. Az első néhány mondat után kiderült, hogy a férfit néhány órája megölték, és mivel ő beszélt vele utoljára a híváslistája alapján, fontos tanúnak számít. Azt, hogy vajon tényleg tanúként vagy inkább gyanúsítottként tekintenek rá, sehogy sem tudta kiszedni a nőből, de magánnyomozóként amúgy is sejtette erre a választ. Nagyon gyorsan pontot kell tennie ennek az ügynek a végére.

***

A család két legfiatalabb tagja, Catherine és Lydia, különösen gyakran tett ilyen rokoni látogatást; lelkük üresebb volt, mint nénjeiké, s ha jobb dolguk nem akadt, egy merytoni sétával elütötték a délelőttöt, és témát is találtak az esti társalgáshoz; bármilyen eseménytelen is a vidéki élet, mindig sikerült valami érdekes hírt megtudni nagynénjüktől.6 Amikor legutóbb kirobbant a botrány – Lyidia szöktetése – akkor is minden egy ilyen merytoni délutánnal kezdődött, s a hírrel, hogy az ezred a télre nagynénjük lakóvárosában száll majd meg. A katona, aki szép szavaival és modoros viselkedésével elcsavarta Lydia fejét, ennek az ezrednek volt előbb megbecsült, majd aztán kivetett tagja. Később, mikor Lydia már elköltözött (a szöktetést követően csak egyszer térhetett vissza a szülői házba), és idősebb nénjei sem laktak már otthon, Catherine rengeteget változott, és a Lydia teremtette szeleburdi, csélcsap kis teremtésből egy megfontolt, illedelmes, szemrevaló hajadonná cseperedett, akinek társaságát gyakran keresték fel nők és férfiak, fiatalabbak és idősebbek egyaránt. Egy nap aztán újra lakó költözött a szomszédos birtokra. Egy jómódú nemes, aki karakterében meglepően hasonlított legidősebb nénje választottjára, és – Catherine anyja nagy örömére – vagyonosságban is csak kevéssé maradt el tőle; ám ami Catherine szemében igazán csodálatraméltóvá és szerethetővé tette a férfit, az a lány iránti rajongása és odaadása volt. Eljegyzésük bejelentésekor Catherine anyja úgy érezte, minden álma teljesült, hiszen végre van egy lánya, akit nem kell elveszítenie, miután férjhez adja; s egy kis szerencsével hamarosan Maryt is bemutathatja a fiatalember egyik jómódú, agglegény barátjának.


1 Douglas Adams: A lélek hosszú, sötét teadélutánja; GABO Könyvkiadó, 2000; Ford. Kollárik Péter

2 Anne Rice: Táltos; Szukits könyvkiadó, 2003; Ford. Sóvágó Katalin

3 Isaac Asimov: Alapítvány és Föld (Asimov teljes Alapítvány, Birodalom, Robot univerzuma – 5. kötet); Szukits könyvkiadó, 2003; Ford. F. Nagy Piroska

4 J.K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi; Aminus Kiadó, Budapest, 2008; Ford. Tóth Tamás Boldizsár

5 Dan Brown: Az elveszett jelkép; GABO Kiadó, 2009; Ford. Bori Erzsébet

6 Jane Austen: Büszkeség és balítélet; Magyar Könyvklub, Budapest, 2001; Ford. Szenczi Miklós

 

Borítókép: Ismeretlen / Pexels