Hajdan varázslói.

csacsiga blog: The Wizards of Once

No, lássuk, sikerül-e még. Ezer éve nem csináltam ilyet, főleg mert régi könyveket olvasok – hiszen még a klasszikusokon sem vagyok túl! –, de most talán jön egy kortárs(abb) hullám, kezdve a címben is jelzett Hajdan varázslóival Cressida Cowelltől.

Írta: Cressida Cowell
Eredeti cím: The Wizards of Once
Megjelenés éve: 2017
Fordította:
Kiadó: Hodder Children’s Books
Kiadás éve: 2018

Először is le kell szögezzem, hogy a fordításról nem tudok véleményt alkotni, mert a könyvet eredeti nyelven olvastam. A Bestie küldte nyáron a Szigetországból. Rákapott a hangoskönyvekre és miután végighallgatta a How to train your dragon sorozatot és megneszelte, hogy a The Wizards of Once-t is David Tennant mondta szalagra, ebbe a sorozatba is belekezdett. És hát ugye azért Bestie, hogy néha beszéljünk (szerinte tényleg csak néha, pedig ha tudná, hogy másokkal mennyit beszélek [amúgy tudja, csak le…]), szóval mesélte, hogy a könyvben, amit akkoriban kenyérdagasztáshoz hallgatott, a főszereplő kislány házikedvence egy KANÁL. Abban a pillanatban, szerintem bátran kijelenthetem, beleszerettem ebbe a töténetbe. Úgy volt, hogy majd májusban megyek és jól megnézem magamnak – mert hogy papíralapon is beszerezte utólag magának –, de végül májusban nem mentem (köszönjük, 2020!), úgyhogy júniusban elküldte. Fun fact: pont a szülinapján ért ide.

A Wizards of Once gyerekmese, ifjúsági fantasy. Az én gyermeki lelkemnek éppen tökéletes meglepetés volt. A rég letűnt időkben játszódik: „akkor, amikor a Brit-szigetek még nem tudták magukról, hogy ők a Brit-szigetek” és a UK egész mai területét egy hatalmas, sötét, nagyon sötét erdő borította. Ebben az erdőben alapvetően kétfajta ember él: azok, akik bírtak varázslattal és azok, akik nem bírták a varázslatot. Akik varázserővel bírtak, ők voltak a Varázslók. Békés népség, akik minden áron meg akarják őrizni a hagyományaikat és a területeiket. Vezetőjük Encanzo, a Varázslók legnagyobbika, kisebbik fia pedig Xar, a Varázslók legvarázstalanabbika – cserébe viszont a legtöbb zűrbe keveredő mindközül.

Akik nem bírták a varázslatot – így a Varázslókat sem – Harcosok voltak, legnagyobb teljesítményük pedig, hogy valaha kiírtottak minden Boszorkányt a Föld felszínéről, de legalábbis a hatalmas és sötét, nagyon sötét erdőből biztosan. A Boszorkányok gonoszak voltak és eredendően rosszak, ezért jól tették, hogy mindegyszálig megölték őket, azonban a Boszorkányok miatt most azt hiszik: minden varázslattal bíró lény, legyen az ember vagy állat, gonosz, így a Varászlókat tartják jelenleg a legnagyobb ellenségeiknek. Királynőjük Sychorax, a fagyos, legkisebbik lánya pedig Wish, aki az összes varázsló közül a leginkább hajlamos arra, hogy szégyent hozzon a Harcosok törzsére. Neki van egyébként a már korábban beharangozott KANALA – ám varázslatos egy kanál az övé, így titkolnia kell.

Amikor Xar megunja, hogy mindenki csak azt mondja neki, várjon, míg a benne szunnyadó varázslat életre kel, cselekvésre szánja el magát: egy igazi Boszorkánytoll segítségével megidéz egy Boszorkányt, hogy elrabolja a varázserejét.

Éppen ugyanezen az éjszakán Wish is úgy dönt, kiszakad egy kicsit a szülői házból és KANALÁVAL, valamit testőrével (hiszen egy hercegnőnek jár a testőr, még ha az csak gyakornok is) és az anyja titkos Boszorkány-ölő kardjával neki vág az erdőnek.

Bármily nagy és sötét is az az erdő, valamilyen titkos erő egymás felé hajtja két főhősünket és kíséreteiket: így fognak el és tesznek hidegre együtt egy Boszorkányt (de hiszen a Boszorkányok mind kihaltak, nem?), kerül előbb Wish a Varázslók, majd később Xar a Harcosok fogságába – és így kerülnek, kalandról kalandra, életveszélyről életveszélyre egymáshoz egyre közelebb, hogy a végén egymásért kölcsönösen aggódva legyőzzék azt, amit (vagy akit?) már hosszú Harcos- és Varázslóöltők óta senkinek nem sikerült, igaz nem is kellett.

Engem megvett a történet. Még akkor is, ha Xar néha olyan tenyérbemászó, hogy csak úgy forgattam a szemeimet. Még akkor is, ha a nálam sokkal fiatalabbaknak szánták. Még akkor is… á, nincs több akkor is. Szerintem nagyon élvezhető, olvasmányos, jól felépített történet, amiben külön piros pontot ítélek oda a szerkesztésért. Nem tudom, a fordításban is megjelenik-e, de az angolban látványossá teszi az oldalakat az egyes kiemelt szereplőkhöz kapcsolódó betűméret váltakozás: az apró Squeezjoos minden megszólalása egy mérettel kisebb, a hatalmasra nőtt Crusher szavai pedig egy mérettel nagyobb szedést kaptak. Nem beszélve az írónő saját kézzel készített illusztációiról, amelyek nem csak díszei, de sok esetben kiegészítői is a történetnek. A Bestie szerint nagyon bénák, de együtt álltunk évekkel ezelőtt a Guernica előtt is és atól sem volt (voltunk) elájulva pedig azt múzeumban őrzik.

Jó szívvel ajánlom hát ezt a kötetet minden gyermeklelkű fantasy rajongónak, és ugyanígy az fantasy világát és az olvasás ízlelgető kisiskolásoknak és kiskamaszoknak. Szerezd be, olvasd el és szurkoljunk együtt KANÁLNAK, hogy ne száműzettessen a Harcosok birodalmából és örökre Wish mellett maradhasson.


Borító: trailershelf.com és Cressida Cowell: The Wizards of Once // Hodder Children’s Books

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük