Jól írni.

A kép egy portré (válltól felfelé) Umberto Ecoról. Fekete háttér, sötétszürke zakó, piros kötött pulóver. Eco egy beszélgetős műsorban ül, arca nevetős.

Az előző két bejegyzéssel nagyon sokat szenvedtem. Egészen pontosan az előzővel szenvedtem nagyon sokat (közel egy hétig(!) írtam), mire kijött belőlem. Az előtte lévővel szimplán csak nem vagyok elégedett. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért és most, hogy említést teszek róla, már később ki sem törölhetem (öngól), de egyszerűen nem tetszik. Nem az igazi. De a legutóbbi. Na, az tényleg kész szenvedés volt: bennem voltak az érzések, de nem voltak rá szavak.

Ezért úgy döntöttem, ez a mai egy megúszós bejegyzés lesz, részben azért, hogy motiváljam magam, részben pedig azért, mert nagyon szeretem a jó humorú, kissé odaszúrós és mégis zseniális Umberto Econak ezen, kezdő és haladó íróknak és fogalmazóknak egyaránt szóló jótanácsait.

Amennyire utána tudtam nézni, a magyarul a Hogyan kell jól írni? címet viselő írás először 1997-ben jelent meg a L’Espresso című olasz hetilap tárcarovatában, majd 2001-ben az Eco itt megjelent írásaiból válogató Gyufalevelekben kapott helyet.* Azóta többször, több helyen került publikálásra; én is használtam már nem egyszer, ha jót akartam kacagni, sőt olykor akkor is eszembe jutott, ha stilisztikai tanácsra volt szükségem. Most pedig megosztom veletek is, használjátok jól.

Umberto Eco: Hogyan kell jól írni?

  1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.
  2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.
  3. Ne használj jeleket & rövidítéseket stb.
  4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.
  5. Vigyázz, nehogy… túlzásba vidd a hármaspontokat.
  6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem „sikkes” dolog.
  7. Sohase általánosíts.
  8. Az idegen szavak nem segítik a bon ton-t.
  9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: “Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”
  10. A hasonlat olyan, akár a frázis.
  11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.)
  12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.
  13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.
  14. Ne alkoss egyszavas mondatot. Kerüld.
  15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.
  16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.
  17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.
  18. Kerüld a képzavart akkor is, ha „hét nyelven beszél”; a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.
  19. Minek annyi szónoki kérdés?
  20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarba ejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, mely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.
  21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a felkiáltójelekkel!
  22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.
  23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).
  24. Gondosan ügyej a hejesirásra.
  25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.
  26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.
  27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.
  28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.
  29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.
  30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.
  31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondj annál, amennyit.
  32. A mondat akkor kerek, ha

*Forrás: Könyvguru

Borítókép: Formiche

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük