Blogdog születésnapot, csacsiga blog!

Az csukott notesz az asztalon. A notesz címe: write ideas

Három éves a blog. Három éve már, hogy hangosan is ki mertem jelenteni: író leszek, és életre hívtam a csacsiga blog jelen formáját. A dolgok talán nem haladtak olyan magabiztosan és töretlenül előre, mint lehetett volna, pláne nem úgy, ahogyan szerettem volna, de határozottan érzem, hogy ezalatt a három év alatt közelebb jutottam a célomhoz. Persze megírhattam volna már 2018-ban egy regényt és házalhattam volna már akkor (és azóta?) annak a kiadatásával, de sajnos én nem az a típus vagyok, és a saját regényemhez senki nem ad deadline-t. Ezzel talán el is kezdhetném a listát azokról a dolgokról, amikben írómagoncként még fejlődnöm kell, de a születésnapok nem erre valók. Ilyenkor ünnepelni kell, vagy legalábbis valami olyan irományt összehozni, ami jelen keretek között ünneplésnek tűnhet. Ezért arra gondoltam: itt a remek lehetőség arra, hogy számot vessek az elmúlt negyedtucat esztendővel. Lássuk hát, hogyan is állok?

  1. Bár nem adok elég nagy hangot neki, de fejlődöm. Tavaly nyáron részt vettem Szurovecz Kitti gyakorlatorientált írás kurzusán, jelenleg pedig egy angol nyelvű kreatív írás kurzus anyagait hallgatom. Itt, érthető módon, inkább az elméleten van a hangsúly. Kitti kurzusa egyébként nekem hatalmas löket volt, így szívből ajánlom mindenkinek, aki egy kis szárnypróbálgatásra vágyik.
  2. Ezzel függ össze a következő pont is: nevemet (az igazit) és az arcomat adtam, ha csak szűk körben is, az írásaimnak. Nem úgy, hogy a jobban sikerülteket megosztom a Facebook profilomon, ahol eltűnik majd az ismerőseim hírfolyamában, hanem hús-vér (videokonferenciás) valómban, hús-vér hallgatóságnak olvastam fel, hogy azonnali és őszinte visszajelzéseket kapjak azokról. Ha te is az én cipőmben jársz, de még nem próbáltad ki ezt a fajta közönséget: légy bátor! Rengeteget számít.
  3. Kiléptem a rövid, 1000-2000 karakteres szösszenetek világából, ahová magamat szorítottam. Abban még mindig nem vagyok elég erős, hogy felmérjem, hány karakter van egy történetben, de már nem félek elengedni magam, ha a történet tovább akar gördülni.
  4. Két igazi, nagy történet is forr már bennem. A Professzorról itt még nem beszéltem: ő egy veszélyes vizekre tévedő robot- és MI-szakértő, aki saját szaktudásának és jellemének lesz áldozata. Dorát pedig már bemutattam januárban. Az ő eredeti története tíz évvel korábban kezdődik egyébként a januári beköszönésénél, de az igazán nagy sztorit nyomtatott lapokra tartogatom. Megvan már a fejemben mindkét történet váza, sőt az is, hogy a kapcsolódó jegyzeteimet hogyan és milyen formában rendszerezzem, egyszerűen csak vennem kéne a bátorságot (na meg az időt) és valamelyiknek nekiülni.

Tehát, mint a fentiekből is látható, bár nem annyira látványos a dolog, megteszem a magam kis baby stepjeit a nagy cél felé. Lassan talán ideje lenne egyel magasabb fokozatba váltani.

Blogdog születésnapot, csacsiga blog!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük