Egy csukott ajtó egy üres lépcsőházban.

Na, húzzál innen!

Az egész csak egy apró viccnek indult közöttünk. Már nem is emlékszem, hogyan kavarodtunk össze. Persze, ez nem igaz. Mutass nekem egyetlen nőt, aki nem emlékszik rá, hogyan kavarodott össze a pasival, akivel aztán másfél évig összejártak. De a történetem szempontjából a már nem is emlékszem rá is pont annyira megteszi, hiszen ez a része nem lényeges.

Még egészen az elején voltunk ennek a történetnek. Nevezzük kapcsolatnak? Utólag már tudom, hogy akár így is felcímkézhetnénk, ami köztünk volt, de akkoriban, mármint az elején, ha beszéltem is róla valakinek, csak úgy emlegettem őt, hogy a pasi, akivel kavarok. De többnyire inkább nem is beszéltem róla. Nem vertük nagydobra – egyrészt, mert nem is nagyon volt mit, másrészt pedig azért, mert hasonló területen dolgoztunk és időről időre akadt egy-egy olyan projekt, amiben megbízó-megbízott viszony volt köztünk. Semmi kizárólagosság, de valahogy furcsának tűnt volna. Ebből már kitalálhattad, hogy így ismerkedtünk meg. Continue reading “Na, húzzál innen!”

A hold közelről, fekete égbolt előtt.

A hagyaték

Akarja tudni, hogyan jutott a családom birtokába? Na, figyeljen. A nagyapám üknagyapjának a dédapja felfedező volt. Akkor már párszáz éve az Édenen éltünk, de néhány vállalkozó kedvű fickó ennek a dédapának a vezetésével küldetésre indult a hajdani Földre. Tudja, csak hogy ellenőrizzék, hogy távozáskor mindent elcsomagoltak-e – Johann jót röhögött a saját poénján, majd folytatta. – Amikor odaértek, a Föld, úgy mondják, egy elszenesedett kis golyóbis volt, mert eltalálta az a napkitörés, ami miatt otthagyták az őseink a Földet meg az előembereket.

Frissen kinőtt, párcentis fű, közelről.

A hátsó kertben

2020 elején a világ egy B-kategóriás katasztrófafilmmé változott, amelyben a pusztító világjárvány elől, amely egyre növekvő ütemben szedi az áldozatait, senki sem menekülhet. Volt idő, amikor azt mondtuk magunknak: pár hét karantént mind el tudunk viselni. És akkor még elhittük, hogy így is van. Amikor 2020 nyarán A hátsó kertben (egy kreatív írás kurzus házi feladat aként) megszületett, még hittünk benne, hogy hat hétnyi korlátozásokkal túl vagyunk a nehezén. De vajon tényleg hittünk benne?

Öreg fa vastag ágára felerősített hinta.

Csak tárgyilagosan! A kert.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a kert berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A kert.”

Egy sötét helyiségben tányérok egymásra pakolva egy polcon.

Csak tárgyilagosan! A padlás.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a padlás berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A padlás.”

Szappan, fém szappantartóban.

Csak tárgyilagosan! A fürdőszoba.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a fürdőszoba berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A fürdőszoba.”

Világos konyhapulton egy presszós csésze és egy fém színű kotyogós kávéfőző.

Csak tárgyilagosan! A konyha.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a konyha berendezéseinek gondolataira, olvass tovább! Continue reading “Csak tárgyilagosan! A konyha.”

Íróasztal, rajta laptop, jegyzetfüzet, ital, könyvek, olvasólámpa.

Csak tárgyilagosan! A dolgozószoba.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a dolgozószoba berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A dolgozószoba.”

A képen egy világos nappali, nyers színű bútorokkal: egy kanapé, két fotel és egy dohányzóasztal.

Csak tárgyilagosan! A nappali.

Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.

Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a nappali berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! A nappali.”

Egy fa bútorlapon egy fekete maszk és márvány szappantartóban egy fekete szappan.

Csak tárgyilagosan! Az előszoba.

Rég volt már kihívás a blogon, úgyhogy elhatároztam, meglepem magamat eggyel. Nem állítom, hogy egyszerű menet volt: nagy nehezen találtam egy témát, de egy hete csak szenvedek vele. Már beletörődtem, hogy nem fog működni, de az új topik felkutatása legalább ennyire kínkeservesen haladt. Féltem, nincs bennem elég akarat. És akkor ma délután, miközben Wellával róttuk a környék utcáit, beugrott. Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében!

Kezdjük az előszobával!

Continue reading “Csak tárgyilagosan! Az előszoba.”

Az csukott notesz az asztalon. A notesz címe: write ideas

Blogdog születésnapot, csacsiga blog!

Három éves a blog. Három éve már, hogy hangosan is ki mertem jelenteni: író leszek, és életre hívtam a csacsiga blog jelen formáját. A dolgok talán nem haladtak olyan magabiztosan és töretlenül előre, mint lehetett volna, pláne nem úgy, ahogyan szerettem volna, de határozottan érzem, hogy ezalatt a három év alatt közelebb jutottam a célomhoz. Persze megírhattam volna már 2018-ban egy regényt és házalhattam volna már akkor (és azóta?) annak a kiadatásával, de sajnos én nem az a típus vagyok, és a saját regényemhez senki nem ad deadline-t. Ezzel talán el is kezdhetném a listát azokról a dolgokról, amikben írómagoncként még fejlődnöm kell, de a születésnapok nem erre valók. Ilyenkor ünnepelni kell, vagy legalábbis valami olyan irományt összehozni, ami jelen keretek között ünneplésnek tűnhet. Ezért arra gondoltam: itt a remek lehetőség arra, hogy számot vessek az elmúlt negyedtucat esztendővel. Lássuk hát, hogyan is állok? Continue reading “Blogdog születésnapot, csacsiga blog!”

Szurovecz Kitti Lilla titka c. könyvének borítója.

Lilla titka.

Egy ideje már lógok ezzel a bejegyzéssel – magamnak. A könyvet még szeptemberben olvastam, ez a félig megírt kritika (recenzió? beszámoló?) pedig azóta várja, hogy a nyilvánosság elé tárjam. Most újraolvasva, kiegészítve, friss és több hónapos benyomások keverékeként végre összeállt és napvilágot láthat.

Írta: Szurovecz Kitti
Megjelenés éve: 2020
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2020 Continue reading “Lilla titka.”