Definíciók. A projektzárás.

Régi, nyitott könyv egy fehér asztalon, a könyv felső éle fotózva.

Igazából már szombaton előre vetítettem az összefoglalóm mondanivalóját erről a kihívásról: úgy néz ki, hantázni nagyon tudok. Volt is egy idő (röpke 13 év az életemből), amikor ügyvéd akartam lenni, és minden jel arra mutatott, hogy baromi jó lennék, mert bármit ki tudok magyarázni. Vagy inkább megmagyarázni. Aztán a sors végül úgy hozta, hogy nem lettem az, helyette most egy olyan területen dolgozom, ami gyerekkoromban még nem is létezett (biztosan csak emiatt nem álmodoztam róla), és ezekkel a kihívásokkal és egyéb blogtartalmakkal pedig egy teljesen más, harmadik életútnak próbálom kitaposni a járható ösvényt.

De a jelek szerint hantázni itt is kell – vagy én találom meg folyton ezeket a feladatokat? Akárhogyan is legyen, én élvezem, tetszik maga a folyamat, és még ha a végeredménnyel nem is vagyok mindig száz százalékosan elégedett, hiszem, hogy gyakorlás által fejlődik az ember, hiszen nem a legót kell újra feltalálni, csak a legóelemeket kell egy addig nem látott, izgalmas formában összerakni ahhoz, hogy szórakoztassunk.


Borítókép: Ismeretlen / Pexels

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük