Vajon mit mondanának a mindennapi tárgyaink, ha szóhoz jutnának mellettünk? Egy héten keresztül minden nap más helyiség, napi hat tárgy, legfeljebb hét mondatban szót kap, hogy elmesélje, mi jár éppen a fejében.
Ha lemaradtál, kezdd az első résszel! Ha kíváncsi vagy a padlás berendezéseinek gondolataira, olvass tovább!
Porcelánkészlet, a törékenylelkű
Mit gondoltok, miért nem jött fel ezen a héten sem? Talán már nem szeret minket. Emlékszem, a régi szép időkben minden étkezésre meghívót kaptam, most meg felém se néz. Lecserélt valami jellegtelen, egyszínű vacakra. Talán már nem divatosak a kézzel festett virágmintáim? Pedig szerintem én mindig bearanyoztam az ünnepi vacsorákat…
Karácsonyfa díszek, a szeretettel teli
Ugyan már, Porcelán, ne búslakodj! Hiszen nem egy életre lettünk ide száműzve, csak a kövezkező ünnepig kaptunk egy kis pihenőidőt. Ne legyél olyan szomorú, hiszen nem volt olyan régen még a húsvét, és hé: a következő ünnepig legalább mind együtt vagyunk. Kellemes itt fent, nem? Nyugtatja a szememet a félhomály. Ráadásul hamarosan elkedzhetjük a karácsonyi visszaszámlálást! Na, odaküldöm a boáimat, hogy megölelgessenek!
Korcsolya, az eltompult
Karácsony? Az melyik is? Amikor mind együtt vagyunk? Olyan régen jártam már odalent, hogy lassan elfelejtek mindent, ami abban a másik világban történik. Vagy az ugyanez a világ? Melyik is az a karácsony? Jaj, lehet, hogy ezt már kérdeztem. Ne haragudjatok!
Fotóalbum, az emlékezőtehetség
Semmi baj, korcsolya! Majd én segítek! Csusszanj arrább, had mutatom meg a sok közös emléket, amit együtt éltetek át. Tudod, engem se lapoznak ma már fel az emberek, pedig akkorákat kacagtak régen velem. Vagy rajtam? Mindenesetre ne aggódj, emlékszem minden alkalomra, amikor a jégen láttalak. Tudod, fotografikus memóriám van!
Bőrönd, a kétségbeesett
Tényleg mindenre emlékszel? Arra is, hogy én mikor voltam utoljára használatban? Mert emlékszem ám, hogy régen évente többször is jól megtömték a hasam, aztán elvittek jó messzire, világotlátni. Most meg? Hallottam valamit egy korona nevű dolgoról, amikor véletlenül rálógott a fülem a padlásajtóra, és, hogy azért nem kellek. De el nem tudom képzelni, hogyan lehet egy koronába olyan jól bepakolni, mint egy bőröndbe?!
Gyerekruha
Butus! A koronába nem bepakolnak! Emlékszem, amikor még sokat lógtam rajta, egyszer olvasott egy könyvet, amit a jövőből küldtek vissza, és abban írtak róla: a fejedre teszed, kigondolod, hogy hová szeretnél menni és már ott is vagy. Téged biztosan azért nem visznek magukkal, mert nincs fejed, amire a koronát rátehetik. Oh, de jó is lenne: egy fej, amit újra keresztül húznak rajtam. Tudjátok, emlékszem, hogy megígérték, hogy még jó leszek valamire, de ha így haladunk, teljesen szétlyuggatnak a molyok, mire beköltözik az új kis lakó.
Vajon mindenkinél ilyen beszédes a padlás? Kíváncsi vagyok, ki mit hall, ha ott jár! Én pedig holnap kinézek a kertbe.
Borító: Brooke Lark//Unsplash
Pingback:Csak tárgyilagosan! A fürdőszoba. | csacsiga