7×7. Szombat.

Tegerpart, naplemente. Viharos tenger, jobbra sziklák, a távolban kicsit látszik a túlpart.

– Oké, jó, holnap felhívlak – mondta, – vagy talán még ma este.1

De nem hívott. Nem hívott fel soha többé, mert aznap délután “gyanús körülmények között elhunyt”. Persze ez csak a rendőrség véleménye volt; de ha a világ legjobb magándetektívjének az informátora meghal, a körülmények sosem gyanúsak. A gyilkosság ugyanis üzenet, a tetthely pedig maga egy üvöltő, hatalmas piros felkiáltójellel ellátott jelhalmaz, amely az üzenet megoldókulcsát rejti magában. Már csak egy kérdés maradt. Ki fog nekem segíteni értelmezni a jeleket most, hogy a legfontosabb információforrásomat kiiktatták a sorból.

***

– Ibolyalila az ég, pont ahogy emlékeztem, ibolyalila, a fene, hogy egye meg, odaát évekig azt képzeltem, hogy én színeztem ki az emléket!2

Ezt hangosan mondtam ki, hangosabban, mint kellett volna. A hajón mindenki rám nézett, én pedig próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. Titokban akartam idejönni. Igaz, tinédzserkorom óta nem jártam itt, ezért sokan talán fel sem ismernek, de biztosan akadnak páran – az idősebbek főleg -, akik emlékeznek az arcomra, vagy épp felfedezik bennem apám vonásait. A néhai apámét. Hihetetlen, hogy végül épp az az ember csalt vissza a szigetre, aki miatt soha visszanézni sem akartam; noha anyámnak soha nem mondtam el, amikor végleg összepakoltam, azon a viharos éjszakán, apám volt az, aki a végső lökést megadta: menekülj, fiam, amíg tudsz – ezek voltak az utolsó szavai.

***

Luk őrmester részéről még külön tapintatra vallott, hogy mielőtt belépett volna a szobába, szükségesnek tartotta jelezni a szándékát, holott teljes joggal megtehette volna, hogy jelzés nélkül lép be.3 Luk őrmester talpig úriember – tartották sokan. Ám az igazság teljesen más volt: Luk őrmester egyszerűen tartott attól, amivel szembe találhatja magát, amikor belép egy női tiszt cellájába. A kolostorban, ahol nevelkedett, erre a témára nem készítették fel. Persze szükség sem volt rá, hiszen cyborg lévén nem sok érdeklődést mutatott a másik nem, vagy egyáltalán bárki ember felé – legalábbis ami a nemiséget illeti –, mégis kissé zavarba jött, ha nőkkel mint nőkkel kellett találkoznia. A tizedes azonban valamiért céljául tűzte ki, hogy kineveli az őrmesterből ezt a rossz szokást, és igyekezett minél zavarbaejtőbb helyzetekben fogadni őt a cellájában. Éppen a száját rúzsozta, amikor az őrmester belépett az ajtón.

***

De azt is megbeszéltük, hogy nagyon sok lehetséges magyarázat van rá.4 – Wood egy pillanatnyi gondolkodás nélkül sorolni kezdte. – Lehet, hogy a gurkó meg volt átkozva. Lehet, hogy Harrynek csak rossz napja volt. Lehet, hogy a seprűn volt valami gurkó-vonzó bevonat. Lehet, hogy csak rossz irányba fújt a szél. De az is lehet – tette végül hozzá lassan -, hogy a mardekárosok elátkozták a csapatot.

***

A felderítésünk meg fog bénulni.5 Ennyi állt csak a cetlin. Se feladó, se címzett – bár ez utóbbi elég nyilvánvaló volt, lévén egy tízéves forma gyerek úgy sétált be a Scotland Yard recepciójára, hogy egy üzenetet kell átadnia Deckson nyomozónak, vagyis nekem. Hosszasan gondolkodtam, hogy vajon van-e jelenleg külső személlyel ügyletem, de semmi nem jutott eszembe. Újra ránéztem a lapra, és észrevettem, hogy egy újságlapra írták. Kihajtogattam és kezdtem semmit sem érteni, ugyanis a három nappal későbbi dátum állt rajta.

– Deckson nyomozó – sétált be ekkor egy férfi az irodámba – volna egy ügyem az ön számára.

***

Körülnézett a teremben.6 Az esküdteket látva nem sok jóra számított: a 12 esküdtszéki tag közül kilenc nő volt, ami biztosan nem kedvez az ügyfelének. A hatvanas évei közepén járó, kopaszodó, sebhelyes arcú, kilenc ujjú férfi, aki mellé kirendelték, amúgy sem keltett szimpátiát a nőkben, de egy társadalmilag megbecsült pozícióban lévő asszony meggyilkolásának kérdése még kevésbé tette rokonszenvessé őt. Remekül felépített stratégiája volt arra, hogy bebizonyítsa, védence ártatlan – és meg is volt győződve róla, hogy valóban az – de félő, hogy itt most az érzelmek fognak dönteni. Még egyszer ránézett a jegyzeteire, bíztatóan rámosolygott védencére, majd beszélni kezdett.

– Tisztelt bíróság, tisztelt esküdtszéki tagok!

Elindult az emelvények felé, magassarkú cipője hangosan kopogott minden lépésnél.


1 Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus magánnyomozó-irodája; GABO Könyvkiadó, 2010; Ford. Gieler Gyöngyi

2 Anne Rice: Boszorkányok órája; Dáin 2000 Kft., 2001; Ford. Sóvágó Katalin

3 Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom (Asimov teljes Alapítvány, Birodalom, Robot univerzuma – 4. kötet); Szukits könyvkiadó, 2003; Ford. Baranyi Gyula

4 J.K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg; Animus Kiadó, Budapest, 2006; Ford. Tóth Tamás Boldizsár

5 Dan Brown: Digitális Erőd; GABO Kiadó, 2005; Ford. Bori Erzsébet

6 Stieg Larsson: A kártyavár összedől; Animus Kiadó, Budapest, 2009; Ford. Torma Péter

Borítókép: AllJos / Pexels

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük