7×7. Péntek.

Kis család ágyban fekszik, takaróval letakarva mindenki, csak a talpak látszanak. Bara anyu, középen kisgyerek, jobbra apu talp.

Arthur bejelentkezett egy kis külvárosi motelbe, savanyú képpel leült a nyirkos ágyra, és végiglapozgatta a szintén nyirkos információs füzetkét.1 Remek – gondolta, majd ledobta maga mellé a füzetkét és végigdőlt az ágyon. Egy perc sem telt bele, máris felpattant, és gyanakodva nézett az ágyra. Valami megcsiklandozta a hátát. Nem kellett sokat várnia, a tettes újra mocorogni kezdett a pléd alatt. Arthur felrántotta az ágytakarót és felkapott egy apró, bogárszerű valamit.

– Poloskák – mondta, majd eltaposta az apró fémbogarat, miközben azon járt az esze, vajon mi értelme volt kiirtani ezeket a rámenős ízeltlábúakat a földről, ha most robotbogarakkal pótolják minden lepukkant motelben a hiányukat.

***

Látta és hallotta őket, ismerte a zenéjüket, és személyesen is találkozott velük.2 Nem csak a példaképei, de egyben mentorai és múzsái is voltak. Ha leült kottázni, csak úgy tudott megfelelően koncentrálni a feladatára, ha előtte meghallgatta Liszt valamelyik tételét. Soha nem tudta, mi az oka, de megihlették az ismerős dallamok. Csak évszázadokkal később, mikor újra hallotta a saját szerzeményeit, akkor jött rá, hogy amit korábban inspirációnak hitt, valójában egy olyan disszonáns érzést keltett benne, ami arra sarkallta, hogy az ő művei pont az ellentétei legyenek a múzsái dallamainak. Amikor ez világossá vált számára, elkezdett kutatni a témában. Ma már bizonyított tény, hogy a zene is leírható puszta számsorokként; ennek a témának ő volt a vezető tudósa.

***

Emellett egy másik ok is közrejátszott.3 Mégpedig az úgynevezett család. Nem tudta pontosan, hogy mi az, de érezte, hogy ehhez van köze. Egy régi, nagy lexikonban olvasta a régészeti részlegen (a lexikon egy olyan, úgynevezett papírlapokból álló köteg, amit régen könyv helyett olvastak az emberek, amikor még nem létezett a holotechnológia). Be kellett vallania önmagának, hogy a szavak jelentős részét nem értette a definícióban, amit pedig igen, annak sem volt sok értelme, de abban biztos volt, hogy ez valami fontos dolog volt régen. Kutatni akart a témában, jobban megismerni a régmúlt társadalmi rendszereket. Ám amikor ezt bejelentette a nagytanácsnak, egyik napról a másikra, indoklás nélkül áthelyezték a régészektől az irodalomtörténészekhez.

***

Közben megkísértette a gondolat, hogy mikor legközelebb találkozik Ronnal, talán már nem is lesznek roxforti iskolatársak.4 Bár nem merte hangosan kimondani, de furcsamód tetszett neki a gondolat. Nincs több lecke, nincs több tanulás, nincs több Piton professzor. Nem kell korán kelnie, és az egész napját együtt töltheti Siriusszal. Azt se bánná, ha nem kellene a következő tanéveket végigrettegnie, hogy vajon milyen veszedelmek várnak rá, Ronra és Hermionéra. És akkor újra eszébe jutott Ron és Hermione. Irtó vacak lenne nélkülük eltölteni a következő nyáriszünetig hátralévő időt.

***

Össze is fog jönni neki, gondolta Sexton.5 Már a hatodik pályánál jár, és az átlag elhasal a negyedik pálya közepén. A rekord eddig nyolc pálya, de az a két ember, aki odáig eljutott, itt már a véget járta és csak a vak szerencsén múlott, hogy még két pályát végigcsináltak. Rajta viszont egy kicsit sem látszott, hogy fáradna. Mentálisan és fizikailag is a toppon volt még, nem látszott rajta sem a stressz, sem az eddig lefutott kilométerek, sem pedig az, hogy bármelyik teszt különösebb fejtörést okozott volna neki. Különös, hogy éppen ő, egy senki, a szegénynegyedből származó névtelen arc a tömegből, hogy éppen ő teljesít ilyen jól a versenyben. De keményen hajt, hogy összejöjjön – és össze is fog jönni neki.

***

Nem aggódott amiatt, hogy esetleg figyelik.6 Mit tehetnek ellene, halálra ítélik? Aligha lenne nagy veszteség, hiszen így is a saját kivégzése elől menekül. Nem, mintha jogos lenne az ítélet, és ha sikerül megszöknie, be is bizonyítja. A terv ott volt a fejében, elejétől a végéig, pontosan kidolgozva – épp csak meg kellett valósítani. És épp ez volt a baj. A terv első része így hangzott: szökj meg egy olyan börtönből, ahonnan még soha senkinek nem sikerült!


1 Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan; GABO Könyvkiadó, 2000; Ford. Kollárik Péter

2 Anne Rice: Lestat herceg; Libri Kiadó, 2015; Ford. Kallai Nóra

3 Isaac Asimov: Kavics az égben (Asimov teljes Alapítvány, Birodalom, Robot univerzuma – 3. kötet); Szukits könyvkiadó, 2002; Ford. Vámosi Füssi-Nagy Géza

4 J.K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje; Animus Kiadó, Budapest, 2003; Ford. Tóth Tamás Boldizsár

5 Dan Brown: A megtévesztés foka; GABO Kiadó, 2005; Ford. Mihály Árpád

6 Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik; Animus Kiadó, Budapest, 2009; Ford. Torma Péter

 

Borítókép: Simon Matzinger / Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük