Csak a holttestemen át.

Sűrű ködös, őszi erdő.

Heti egy novella, az orvost távol tartja.

Prompt: Egy fiatal férfi egy holttestbe botlik az erdőben.
Tervezett idő: 15 perc.
Tényleges idő: 35 perc.
Olvasási idő: 5 perc.

 

Damiennek nagyon rossz napja volt. Rosszul ébredt, a munkahelyén is hibát hibára halmozott, hazafele pedig sikerült eltörnie a táskájában cipelt befőttesüveget, amelyben az ebédre vitt levese maradéka utazott. Napok óta azt érezte, hogy majd szétveti az ideg.

Mindig keményen dolgozott, és egyre csak menetelt előre a ranglétrán. Ám egy idő után eljutott azon pozíciók közelébe, ahol a politika többet számít, mint a kemény munka. Múlt héten így esett el egy előléptetéstől – pedig már készült az ünneplésre. A pozícióváltással járó bónuszt is előre elköltötte, sőt hetek óta úgy élt, mintha megengedhetne magának dolgokat, amiket a jelenlegi fizetése nem tesz lehetővé. Hamarosan úgyis ezek lesznek a hétköznapjai. De az utolsó pillanatban más kapta a kinevezést. Az az új gyerek. A főnök csókósa. Úgy sétált be az irodába, mintha övé lenne a terep. Most ő volt Damien közvetlen főnöke, és Damien első kézből tudta, mennyire alkalmatlan a feladatra.

Túl kell lépnie rajta. Elhatározta, hogy fut egyet a közeli erdőben, az majd segít kiüríteni a fejét, és kicsit fellélegezhet a stressz alól. Az egész napos eső mostanra elállt, a helyét nyúlós, ködös, hideg pára váltotta fel. Az erdőben különösen rosszak lesznek a látási viszonyok, de legalább kénytelen lesz koncentrálni, és egy időre végre elfelejtheti ezt a bosszantó kis majmot. Melegítőt húzott, elővette a szekrény mélyéről a futócipőjét, és kisétált a lakásból.

*

Damien teljesen eltévedt. Elgondolkodhatott és valószínűleg nem figyelte, merre megy, mert ahogy körülnézett, hirtelen nem csak azt nem tudta, hol van, de azt sem, hogy került ide. Néhány fatörzset látott maga körül, azt követően pedig csak a koszos, szürke ködöt. Sötétebb volt, mint amire számított – hiába, ha nem süt a nap, minden sokkal sötétebb.

Zihált. Nem tudta, mitől, hiszen ezt a távot hetente többször megteszi, elvileg akár csukott szemmel is végig menne rajta. Csak ez a köd ne lenne. Elindult visszafele, ahonnan jött. Nézelődött, próbált rájönni, melyik részén jár épp az erdőnek, amikor átesett egy vastag, kidőlt fatörzsön. Még ez is – gondolta. Feltápászkodott és mérgében bele akart rúgni a fába, de lendületvétel közben a lába megállt a levegőben. (15 perc) Egy test feküdt előtte, körülötte vér. Rengeteg vér. Szinte még meg sem alvadt rendesen. Damien leguggolt, hogy a hátára fordítsa a testet és ellenőrizze, lélegzik-e. Amikor meglátta a földön heverő férfi arcát, Damiennek ált el a lélegzete.

A majom volt az. Az a kis majom, aki elhappolta előle az előléptetést. Nem volt magánál, nem is lélegzett. A körülötte elterülő vértócsát elnézve már nem is fog. Ahogy Damiennek az arcról tovasiklott a tekintete, az okot is megtalálta: a féfi joggingján egy hatalmas vérfolt jelezte, hogy hasba szúrták. Damien őszintén nem tudta, mit érez. Meg kellene ijednie, ez volt az érzése, de ehelyett végtelen nyugodtság öntötte el. Biztosan a sokk miatt – jutott eszébe.

Körülnézett. Olyan volt, mintha teljesen egyedül lenne az egész erdőben. Még egy bogár sem mozdult. Hamarosan észrevett néhány véres lábnyomot, amik elfele vezettek a testtől. Alig láthatóan, mert az egész napos esőzéstől amúgy is sötét volt a föld, de ott voltak. Elindult a nyomok mentén a gyilkos után. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába; mintha egy belső hang nyugtatná. Kövesd csak. Biztonságban vagy. A nyomok irányát mintegy tíz méteren keresztül ki tudta venni, majd egy ponton a lábnyomok megálltak. Mintha a cipők viselője megtorpant és egyhelyben toporgott volna. Toporgás közben valószínűleg végleg le is törölthette a cipője talpát, mert innen semerre nem vezetett az út. Körülnézett és végleg összezavarodott. Innen fordult vissza az előbb. Épp csak elkerülhettem – gondolta. Az út egyik szélén észrevett egy kukát. Odasétált hozzá. Egy hosszúkás, rongyba csomagolt tárgyat emelt ki a tetejéből, a rongyból pedig egy véres kést csavart ki.

Újra zihálni kezdett. Mi történt itt? A kés furcsán ismerős volt. Valószínűleg a kis majomtól vehette el a támadója, talán nála látta már korábban. Erre a gondolatra egy kép villant az agyába: egy pillanatra egészen közelről látta, amint a kés, áthatolva a könnyű szöveten a húsba fúródik. Ijedten kapta le a tekintetét a halálos fegyvernek használt tárgyról, ám amint a másik kezére pillantott, az egész világ megfordult körülötte. A rongy, amelybe a gyilkos a kést csomagolta, Damien saját pólója volt. A melegítője alá húzta fel, indulás előtt.

 


Borítókép: George Gvasalia // Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük