Fiatal nő nyitott szemmel fekszik az ágyon.

Álmatlanság.

Lehunyom a szemem, ami bár az éjszakai csipától még szinte össze van ragadva, most mégis megmakacsolja magát, és a szemhéjjam úgy dönt, ő most bizony nyugalmi állapotban szeretne leledzeni. Hát én is, úgyhogy most csukva maradsz! Erőfeszítésnek tűnik lehunyni és úgy tartani a szememet, de erőfeszítésnek tűnik kinyitni is. És emellet még ne is gondolkodjak! Nem úgy van ám az: az agyam már zakatol. Sorra veszi az elmúlt napok történéseit, elképzel alternatív valóságokat, újrateremti a sosem megélt múltat, beleéli magát a be nem következő jövőbe és azon gondolkodik, aki most nincs itt, pedig itt lehetne.